Minden döntés kockázattal jár, és befektetés nélkül nincs nyereség. Lássunk erre egy iskola-választási példát.

Nem arról írok, hogy ez mennyire meghatározó döntés.

Nem írok arról, hogy ez mennyire fontos döntés.

Nem írok arról, hogy mennyire határozza meg a fiatal későbbi életlehetőségeit.

Nem írok arról, hogy ez egy igazi életszakasz váltás, ami cseppet sem könnyű.

Nem írok arról sem, hogy a legjobb, ha közös döntés eredményeként születik meg a választás.

 

Nem a tutit mondom, csak arra ösztönözlek, hogy gondolkozz! Ezzel biztosan közelebb jutsz az elég jó döntéshez…

Nézzük, hogy akkor miről írok? Az ÖT KRITIKUS SZEMPONTRÓL!

1. Mi lehet a választási szempont a vágyak alapján?
2. Mi lehet a választási szempont az eddigi teljesítmény alapján?
3. Mi lehet a szempont a gyermek természete, temperamentuma szempontjából?
4. Mi lehet a szempont a jövő szempontjából, 1-3-5-10 év múlva mi lesz?
5. Mi lehet a szempont a fiatal családjának szempontjából?
6. +1

Fogjunk bele!

1. A vágyak…

Vágyak nélkül nem lehet előre lépni és fejlődni az életben. Nézzük meg, hogy ki, mire vágyik?

Elsősorban az a fontos, hogy a fiatal milyen vágyakat fogalmaz meg a későbbi iskolaválasztással, életforma-választással és munka-terület, esetleg szakmaválasztással kapcsolatosan.

Igyekezzünk a közösen a vágyból célt formálni úgy, hogy megnézzük, hogy milyen utat kell járni ahhoz, hogy a vágyott célig elérjünk, illetve, hogy azt milyen határidőn belül, milyen energia-ráfordítással tudjuk megvalósítani.

Példa erre: Ha a fiatal vágya, hogy orvos legyen, akkor beszélgessünk arról, és keressünk információt ahhoz, hogy milyen út vezet egy orvosi diplomához, hol és hogyan lehet tanulni, milyen előtanulmányok segítik leginkább ezt az irányt. Ha informatikus lenne, akkor keressünk "informatikus szakmákat", nézzük meg, mit is csinálnak a munkájuk során és milyen út vezet odáig.

Ha középiskola-választás a cél, sokkal inkább érdemes arra fókuszálni, hogy pl. emberekkel szeretne foglalkozni, valami elmélyült ismeretet szeretne tanulni, műszaki, informatikai dolgok iránt vonzódik? Közösségi ember? Fontosak számára a társak? Elmélyülni szeret egy-egy tudományterületben? Amolyan magányos farkas, aki elvonultan szeret tevékenykedni? Gondoljuk át – lehetőség szerint közösen - mit szeretnénk, hogy nézzen ki, milyen fiatal váljék belőle, miről meséljen, ha a középiskolás, vagy éppen az egyetemi évek szóba kerülnek?

Fontos megvizsgálni, hogy a vágyból formált célok reálisan milyen erőbefektetés és áldozat mellett érhetők el? Mennyire reálisak azok? Ha a kirajzolódó utat túl bonyolultnak látnánk, keressünk egy témába, tevékenységbe illeszkedő de más szintű alternatív képzési formát és/vagy helyet, pl. két tanítási nyelvű gimnázium helyett akár egy emelt szintű idegen nyelvi képzést biztosító szakgimnázium is szóba jöhet.

2. Az eddigi teljesítmény…

Ez tűnik a leginkább egyértelmű szempontnak, és nézzünk csak a mélyére…

Ha inkább a reál terület tetszik, vagy megy jobban, vigyázzunk azzal a csapdával, hogy pl. „Matekból jó, menjen erős gimibe!” Mikor menjen? Ha élvezettel tanulja a matematikát!

Ha történelemből jó középiskolában, érdekli a tárgy, megfontolandó, hogy biztosan jogász kell-e, hogy legyen belőle, vagy éppen töritanár? Mert ugye az egy tantárgy, „pontot vivő tárgy”, és hogyan viszonyul a történelem tantárgy majd ahhoz a munkához, amit a diploma kézhezvételét követően a fiatal végez?

Vegyük figyelembe a tantárgyi teljesítményt, de ne kizárólag a tantárgyak, az érettségi tárgyak eredményei mentén döntsünk!

Legyen elsődleges szempont az a munka, munkatevékenység, pálya, feladatkör, amiben a fiatal el tudja képzelni magát. Ha ez még nem megy, akkor kezdjük el megismertetni minél többféle munkatevékenységgel, szakmával, szakemberrel.

Bátran adjunk időt a tapasztalatszerzésre és kezdjük el nyugodtan minél fiatalabb korban az ismerkedést a szakmákkal.

3. A fiatal természete, temperamentuma…

Vegyük figyelembe, hogy a fiatal

keresi az új és újabb dolgokat, ismereteket, helyzeteket, habzsolja a szembe jövő lehetőségeket, vibrál körülötte a levegő, vagy inkább nyugodtan, megfontoltan merül a részletekbe, elmolyol velük, kicsit nehezebben dönt, és szereti rendet maga körül

óvatos, aggodalmaskodó, olykor fáradékony, vagy inkább kifejezetten optimista, kezdeményező, energiabomba, aki társaságban érzi magát igazán elemében

szociálisan érzékeny, neki is fontos a dicséret, a pozitív visszajelzés előre lendíti a teljesítményét, vagy inkább kicsit hideg érzelmileg, és a gyakorlatias, kézzelfogható dolgokban ügyes

nagyon kitartó, aprólékos, ambíciózus és általában az elvárások fölött teljesít önszántából, vagy inkább kissé hanyag, könnyen felad dolgokat, ha sikertelenség éri, esetleg jól elvan mindenféle különösebb tevékenység nélkül

korához mérten érett, felelősségtudó, megbízható, céltudatos, önálló vagy éppen nagyon is keresi még az útját, segítséget igényel

csoportba könnyen illeszkedik, együttműködő, figyel a másikra, miközben jól képviseli a saját érdekeit is, vagy folyamatos gondot jelent számára az új közösségekbe való beilleszkedés, segítséget igényel

inkább kreatív, türelmes, nyugis, vagy éppen túlzottan is önérzetes, türelmetlen és emiatt olykor nehézségei akadnak

4. 1-3-5-10 év múlva mi lesz?

Ki tudja azt?!

Egy remek jós biztosan mondana erre valami frappánsat, én viszont arra ösztönözlek, hogy gondoljátok át, hogy fogtok élni 1-3-5-10 év múlva!

Mit szeretne a fiatal? Hogyan látja magát? Kik veszik körül? Mivel tölti az idejét? Mit csinál délutánonként, kivel tölti az estéket? Hol és miből él? …és így tovább, ami csak eszedbe jut.

Képzeld el és vizsgáld meg, hogy tetszik, amit látsz, és milyen út vezet oda? Hogy viszonyulnak a terveid/terveitek a választási lehetőségekhez?

5. A család

A legönállóbb döntést is befolyásolja mindaz, amit a fiatal útravalóul kap a családjától.

Ahogy körvonalazódni látszik a döntés, úgy érdemes át-átgondolni, hogyan illeszkedik a fiatal pályaválasztási iránya a család életébe, hogy és mivel vág egybe, vagy éppenséggel milyen hagyományokkal megy szembe. Nyilván, támogató családi háttér nélkül sokkal rögösebb az út, bár úgy sem lehetetlen!

Az is hasznos, ha átgondoljuk a döntésnek, a családi kapcsolatrendszerre gyakorolt hatását és szépen kitaláljuk a módját – már, ha egyáltalán szükséges – annak, hogy milyen módon „tálaljuk” a többieknek és hogyan hatástalanítjuk az esetleges ellenvéleményeket.

             +1 az intézmény értékrendszere

A legritkábban működik, ha az oktatási intézmény által képviselt normák és értékek homlokegyenest szemben állnak az otthonról hozott – és alapvetően pozitív irányú – értékekkel. Ha például a család úgy tartja, hogy az iskola adjon elsősorban élményt, barátokat, kapcsolatokat és biztonságot, akkor nem feltétlenül lesz megfelelő választás egy erősen teljesítményorientált, az elméleti ismeretekre és azok visszamérésére fókuszáló intézmény.

A döntést megelőzően tájékozódjatok, hogy a középiskolai vezetés és a pedagógusok milyen attitűddel vannak a diákok iránt?

Támogató vagy követelő? Egyértelmű követelmények szemben a kiszámíthatatlansággal? Együttműködés a problémás helyzetben szemben az ítélkezéssel? Biztonság és figyelem szemben a magára hagyással? Együttműködés a szülővel szemben az ítélkezéssel, bűnbakkereséssel? Tanulóra és problémára szabott, kompromisszumos megoldások szemben a merev uniformizált szabályokkal?

Milyen lehetőség van a továbblépésre az oktatási intézményből, vagy éppen az oldalirányú elmozdulásra?

Vannak-e a képző hellyel együttműködő segítők, akik a fiatal érdekét nézik, és felelős döntést mernek hozni, ha szükséges?

Milyen értelmes és a fiatal szempontjából hasznos délutáni időtöltéseket, foglalkozásokat tud ajánlani az intézmény? Vannak jól koordinált, de mégis önszerveződő diákközösségek? Hobby, vagy éppen szakmai szakkörök? Sportolási lehetőségek?

Leírni sem egyszerű ezeket a szempontokat és biztosan nem vettem figyelembe minden lehetséges, a döntésben fontos szerepet játszó tényezőt.

A cél, hogy gondolkodjatok együtt! Minél több dilemma kerül kibeszélésre, annál biztosabb, hogy jó irányt vesz a választás.

…és azt sem szabad elfelejteni, hogy bármely döntésünket van lehetőség korrigálni.

Szerintem az (KÖZÉP)iskola azért van, hogy tanuljunk, tapasztaljunk, az életre készüljünk és nem azért, hogy elszenvedjük azt a nagyon fontos négy-öt évet!!!