Egyre többen és egyre ijesztőbb bántalmazásokról számolnak be.

A kortársak részéről elszenvedett zaklatások egész kicsi korban kezdődhetnek, látszólag egészen ártatlan formában jelentkezheznek... Egy kis csúfolódást, ugye mindannyian átéltünk az iskolában.

Olykor legyint a környezet arra,
amikor állandóan kinevetik...
amikor állandóan elsodorják őt, vagy a holmiját...
amikor rendszeresen ciki és méltatlan helyzetbe hozzák mások és önmaga előtt...
amikor barátságot színlelve bizalmába férkőznek és visszaélnek a bizalmas szavakkal...
amikor kellemetlen dolgokkal bombázzák az online jelenlétében...
amikor beszorítják a wc-be, öltözőbe...

Persze egészen durva formát is ölthet a saját korosztályból érkező bántás:
amikor megverik, vagy huzamosan veréssel fenyegetik...
amikor azzal fenyegetik, hogy valami kárt tesznek benne...
amikor akadályozzák abban, hogy pl. nyugodtan hazamenjen...
amikor pénzt, vagy más értéket követelnek tőle...
amikor megzsarolják...
amikor valami számára elfogadhatatlan, kellemetlen, gyakran jogsérő magatartásra, pl. lopásra, szexuális játékokra, stb. kényszerítik

Nem tudom felsorolni mindazt, amit gyerekek, fiatalok és olykor bizony felnőttek is egymás kárára elkövetnek. Széles a paletta és egyénenként változó, hogy ki mennyit visel el mindebből. Az is egyénenként változik, hogy milyen ellenálló-képességgel és konfliktuskezelési készséggel rendelkezik az áldozat és az a segítő csapat, akiktől végül támogatást remél.

Ezekben az esetekben azonos, hogy minden bántalmazásformát komolyan kell venni. Meg kell próbálni észrevenni.

Mi a leghatékonyabb kezelési forma?

Mi lehetne más, mint a MEGELŐZÉS. Fejleszteni az empátiát, megtanítani a gyereket már nagyon korán arra, hogy hogyan lehet elfogadható módon kifejezésre juttatni a negatív érzelmeket. Tanítani a konfliktusok rendezésének megfelelő módjait. Tanítani, hogy nem az a baj, hogy a Világban és az egyénben jelen van az agresszió, hanem az, hogy szelidítetlen és kontrollálatlan formában juttatjuk kifejezésre a hétköznapokban. ...mert valami oknál fogva a bántalmazó azért nyúl ugye az elfogadhatatlan eszközökhöz, mert nem ismer más kifejezési módot, vagy mert a környezet valamilyen formában bizony ezt a stílust tudatosan, vagy nem tudatosan, de megerősíti...
 

Mi nem segít?!

A gyermekkorban jelentkező, szélsőséges indulatkezelési problémák és elfogadhatatlan mértékben elfajuló konfliktushelyzetek a felnőtt közösségnek tartanak tükröt. ...és le kell írnom: MIELŐTT SZAKEMBERKÉNT pl. pedagógusként, szociális munkásként KIMONDOD, HOGY AZ A 4ÉVES, VAGY ÉPPEN AZ A 13ÉVES ÖN- ÉS KÖZVESZÉLYES, ÉS ELTANÁCSOLOD A "NORMÁLIS" KÖZÖSSÉGTŐL, GONDOLD ÁT, HOGY TE MAGAD MIT RONTOTTÁL EL, HOGY IDÁIG JUTOTT A HELYZET.

Ha már kiderült, hogy kortárs bántalmazás, akkor hogyan érdemes kezelni?

Összefogással! Öszzefogással! Összefogással!
Szülő+pedagógusok+gyerek+szociális segítők+ha kell pszichológus - közösen kell, hogy védőhálót alkosson a bántalmazott és a bántalmazó köré egyaránt! ...és továbbmegyek! Ezekben az esetekben gyakran a felnőttek is segítésre szorulnak.

A teljesség igénye nélkül még néhány megfontolásra szánt gondolat...